Interjú – Polgári Beáta

Rezisztív szupravezetős zárlati áramkorlátozó. Még megjegyezni sem könnyű. Bea ilyet tervezett, és munkájáért komoly elismerést kapott. Amúgy szeret zongorázni, és a mérnöki hivatás mellett a magánéletre is fordít időt.

A Wikipédia szerint a hazai Gábor Dénes-díj olyan szakembereknek adományozható, akik jelentős tudományos, vagy műszaki-szellemi alkotást hoztak létre, és ezzel hozzájárultak a környezeti értékek megőrzéséhez, valamint közreműködésükkel nagy mértékben elősegítették intézményük innovációs tevékenységét. Igen, kedves középiskolások. Nem tévedés. Polgári Beáta 2008-ban, villamosmérnök-hallgatóként, Gábor Dénes ösztöndíjat kapott tudományos diákköri munkájáért (Rezisztív szupravezetős zárlati áramkorlátozóban használható YBa2Cu3O7-δ szupravezető készítése és vizsgálata). De vajon hogyan jutott el ez a kedves, mosolygós fiatal lány a Műegyetemre, miért kapta a rangos elismerést, illetve hogyan került a Villamos Energetikai Tanszék mesterképzésére?

Kisiskolásként tanítónő és zongoratanár szeretett volna lenni. Tíz évig zongorázott, és komolyan gondolkozott a zenei pályán. A nyolcosztályos gimnáziumban azonban többet kellett tanulni, így a zene előbb-utóbb csak hobbi maradt. Kilencedikben már egyértelmű volt számára, hogy a matematika a kedvence.

„Matekból és fizikából fakultáltam, és ezzel tulajdonképpen eldőlt a pályaválasztásom. Érdekes, hogy a történelem meg se fordult a fejemben, pedig később vonzott a közgazdász pálya is. Úgy érzem, hogy jól döntöttem. Lehet, hogy néhány év múlva – munka mellett vagy esetleg mialatt GYES-en leszek — elvégzem a közgázt is, de jó, hogy az első diplomám a mérnöki. Őszintén szólva nem találkoztam még olyannal, hogy egy közgazdász tanulna mérnöknek. Fordítva viszont igen gyakori”.

Bea eleinte dolgozott is a tanulás mellett, és ez meglátszott az eredményein. Ezért némi töprengés után úgy döntött, hogy abbahagyja a munkát, és csak a tanulásra összpontosít. Jó jegyei és egyéb tudományos tevékenysége alapján eséllyel indult volna bármelyik mesterképzésre, ám ő azt a villamos energetikát választotta, ahova – mondjuk meg őszintén – általában nem tolonganak a hallgatók.

„Gyanítom, hogy választásomban nagy szerepe volt műszerész édesapámnak. Kicsi korom óta sokat néztem a tévék, rádiók és egyéb elektromos kütyük szerelését, és időnként én is forrasztottam, segítettem. Nem állt tehát távol tőlem a gépek világa. Mindazonáltal amikor jelentkeztem az egyetemre, nem gondoltam bele, hogy milyen „férfias” világba csöppenek. Már csak azért is, mert alig van lány a karon. De ez csak egy rövid ideig volt furcsa, aztán természetessé vált. És persze voltak olyan tárgyak is, amelyekkel meg kellett küzdenem. Sosem volt az erősségem például a programozás, nagy hátrányt jelentett, hogy a gimnáziumban összesen fél évig tanultam számítástechnikát. De ezt is át lehetett hidalni.”

Bea Miskolcról jött a Műegyetemre. Óhatatlanul felvetődik a kérdés: miért nem maradt szülővárosában, és jár ott egyetemre? „Úgy éreztem, hogy jót fog tenni, ha elszakadok otthonról, kicsit a magam ura leszek és itt nagyobb lehetőségek várnak rám. Egy három hónapos franciaországi szakmai út, konferenciák Genfben, Washingtonban és Leuvenben – magyarázni sem kell, hogy ezek mekkora élmények. Korábban kétszer vagy háromszor jártam csak Budapesten, mégis vonzott a fővárosi élet. A másik okot a miskolci és Miskolc környéki korlátozottabb munkalehetőségek jelentették. Édesapám egyébként ellenezte a döntésemet. Azt is, hogy mérnöknek tanuljak, és azt is, hogy Budapestre jöjjek. Tulajdonképpen a Gábor Dénes-díj volt az a pont, ami után már ő sem kérdőjelezte meg döntésem helyességét.”

Természetesen senki ne gondolja, hogy mindezt ingyen adják. Kemény munka, sok tanulás és elhivatottság kell az ilyen és hasonló eredményekhez. De ez nemcsak megoldható, hanem élvezetes is lehet. Nagyon fontos, hogy az ember megtalálja a tanulás és a szórakozás helyes arányát. Bea, aki a Schönherz Kollégium lakója, nagyra értékeli a számtalan közösségi programot. Az első évben elképzelhetetlen volna az ismerkedés, a beilleszkedés a bulik és a Schönherz Qpa nélkül. Talán az egyik legjobb módja, hogy az ember egy társaság részévé is váljon és a szakmával is foglalkozzon, ha részt vesz egy olyan szakmai szervezet munkájában, ami kapcsolódik az érdeklődési területéhez. „Másodéves koromtól vagyok tagja az Energetikai Szakkollégiumnak. Ez segített bekapcsolódni a szakmai életbe, de sok jó barátot és élményt is köszönhetek neki.”